A magyar nyelv értelmező szótárának tenger-címszava használhatatlan, arro-gáns és a leghatározottabban visszautasítandó: „A világrészeket v. ált. a szárazföld egyes részeit elválasztó nagy kiterjedésű, sótartalmú víztömeg.”

Éppen ellenkezőleg: világrészeket nem elválasztó, hanem összekötő nagy kiter-jedésű víztömeg. Híd, mely veri az eget, mit híd, roppant félsziget! Selyemzsinór és letéphetetlen bilincs, masnira kötött díszszalag és rozsdás vashuzal. Hiszen ez köti össze – megbonthatatlanul, örökkön-örökké – az írót, a képzőművészt, a zeneszerzőt, a filmrendezőt, a fotográfust és a vallásfilozófust.

A filozófus szerző elmélkedéseit, történeteit összefoglaló mű, melynek központi témája az az abszolút tenger, amely inkább összeköt embert, művészt, mintsem elválaszt. Annak ellenére, hogy mély filozófiai elmélkedéseket várunk a szerzőtőzől, most könnyed, lendületes okfejtései, történései elgondolkodtató élményt nyújtanak az igényes olvasónak

Gábor György filozófus, vallástörténész Korábbi kötetei: A bizonyság két táblája. Beszélgetések a Tízparancsolatról (szerk. 1995) A bárka és utasai. Zsidóság és kereszténység, történelem és emlékezet (1996) A szentély és a vadak. Zsidó vallástörténeti tanulmányok (2000) A történelem árnya (szerk. Rugási Gyulával közösen 2004) Szinaj és Jabne. Zsidó emlékezet a történelmen „innen és túl” (2005)