„ Ha most le kellene írnod azt a gyermekkort, amire nem emlékszel, és amire emlékszel, azok milyen párhuzamban lennének egymással? Hogyan kezdődött az életed?

Az én életem meghatározója nem a születésem volt, hanem az, hogy 1945 januárjában élve kikerültem a Városház utcai nyilas házból, majd egy pár nappal később véglegesen megmenekültünk. Tulajdonképpen számomra ez a meghatározó. Apám meg a nagybátyám a Dunában vesztette az életét. Hogy én valakivé váltam vagy valami is lettem, mindaz az anyámnak köszönhető.
Anyám egy szegény sorsú vasutas családba született. Nagyapám fékezőként kezdte, ami a vasútnál a legalacsonyabb rang, és abból kapaszkodott fel. A pályája végén főkalauz lett. Az volt a vágya, hogy a két lánya közül legalább az egyik orvos legyen. Mindez pedig az 1900-as évek elején, az első világháború idején. Akkoriban már megvolt Ferenc Józsefnek és a magyar a dualista magyar kormánynak is az engedélye, hogy nőket is fölvehessenek az egyetemre, de 1918-19-ben még aránylag kevés női egyetemista volt.
Anyám 1926-ban végzett, de közben az apja meghalt egy epeműtét utáni szövődményben. A végzés után egy Vaja nevű kisközségben lett körorvos. De hogy ott mennyi ideig tartózkodott, azt nem tudom pontosan, mint ahogy azt sem, hogy az apámmal hol ismerkedett meg. Annyi bizonyos, hogy amikor a nagyapámat temették, akkor kezdődhetett kettőjük között a kapcsolat. Ez 1926-ban volt, és aztán nem sokkal később össze is házasodtak. Egyébként soha nem kérdeztem, hogyan ismerkedtek meg....”