Könyv művészi kifejezése a pánikbeteg érzéseiről, küzdelmeiről, az átélés megtanulásáról pánikbetegeknek és a nem pánikbetegeknek (családtagoknak, barátoknak, járókelőknek, orvosoknak...)  – a megértésért, az elfogadásért, a segítségnyújtásért vagy csak úgy a nagyvilág felé. 

Zsigerig hatolóan erős képi világ, plasztikusan leírt érzések, kiválóan szerkesztett önterápiás alkotás a Zsibbadás. Zsemberi-Szígyártó Miklós diplomamunkája végre megjelent a nagyközönség előtt is.

„Pánikrohamnak azt a rendkívül heves félelmi állapotot nevezzük, aminek nincsenek konkrét okai.”

A könyv alkotója olyan képi világot tár elénk, melyben a szorongásaival küzdő ember rideg és idegen környezetben éli mindennapjait, miközben a legszemélyesebb és egyben legáltalánosabb problémákat tárja elénk.

A Zsibbadás nem csak egy könyv a pánikbetegségről, a Zsibbadás sokkal több annál. A Zsibbadás őszinte vallomás, egy napló, ami végigvezet minket azon, ahogy valakin eluralkodik a pánikbetegség, majd lassan elkezd kimászni belőle. A Zsibbadás önterápia. A Zsibbadás vizuális művészet és irodalom. „Az élethelyzetek fölismerése és bemutatása nemcsak saját terheinek földolgozásában nyújthat lényeges segítséget, hanem a – talán szintén szenvedő – Olvasó részére is támaszt nyújthat a küzdelmekben. A téma vizuális földolgozása egyrészt az alkalmazott grafika merészen új területét nyitja meg előttünk, másrészt a művészetterápiában is használatos képi kifejezés megmunkáló (elaboráló) természetébe is betekintést enged” – írta a kötetről Gyimóthy Gábor művészetterapeuta, aki a könyvet szakmailag lektorálta

Hozzászólások:

„Az az ember, aki nem élte át a pánikrohamot vagy az attól való félést, az úgy sem érti meg, mi az. De ne is kívánja azt megélni!” 

„Az a legrosszabb, amikor  sürgősségire kerül az ember, s az orvos azt mondja: ez csak pánikroham volt – az az érzés, hogy mindjárt meghalok, és ez valós érzés, az csak csak jelzőt kap.”

„Némelyek azt hiszik, hogy valami feladat-felelősség alól való kibújásért produkálom a tüneteket – megalázó.”