A 20. századi művészet egyik alapvető újdonsága az experimentalizmus, a kísérlet (újra)bevezetése a művészeti gyakorlatba, amely több évtizede ismételten visszatérő diskurzus tárgyává teszi tudomány és művészet viszonyát, a tudományos és művészi megismerés, alkotás, gyakorlat lehetséges kapcsolatainak, a hasonlóságoknak és különbségeknek a vizsgálatát. A kutatás, fejlesztés, valamint az innováció az elmúlt két évtized fejleményei nyomán vált művészeti kontextusban fontos és egyre hangsúlyosabban előkerülő, interdiszciplináris területté, amely érvényes leírását nyújthatja az elektronikus, digitális, kommunikációs, interaktív eszközöket és technikákat alkalmazó művészeti projektek jelentős csoportjának. Joggal merülhet föl általánosabb kérdésként is, mit jelent a művészet mint kutatás? Kizárólag tudományos kiváltság-e a kutatás és fejlesztés, vagy értelmezhető a művészet területén is? Ha igen, melyek a jellegzetességei, hogyan közelíthető meg a művészeti gyakorlat, elméleti, illet- ve történeti szempontok alapján?