Az olvasó vagy a helyszínen járó utazó szeme nemcsak tágabbra nyílik a remekművek előtt, hanem mögéjük is lát. Megismeri a tárgyakat alkotó és a tárgyakban önmagát kifejező ember világnézetét és monda­nivalóit az utókor számára. Megcsodálja továbbá azt a színpompás életet, amely Nagy Constantinus bazilikájában folyt, majd Michelangelo kupolája alatt mindmáig folyik.

A szerző 1914-ben született Nagyváradon és 2001-ben halt meg Buda­pesten. Felsőbb tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudomány­egyetem Hittudományi Karán végezte, és ugyanott, a bölcsészeti karon, majd később Rómában, a Keresztény Régészet Pápai Intézetében és a Vatikáni Titkos Levél­tárnak történelmi segédtudományokat oktató főis­koláján egészítette ki. 1952-ben a budapesti Római Katolikus ­Hit­­tu­dományi Akadémia a hittudomány doktorává avatta. Budapesten a Magyar Kegyes Tanítórend „Kalazantínum" hittudományi és tanár­­kép­ző főiskoláján az egy­háztörténet és a keresztény művészet tanára, Miskolcon pedig a Bölcsész Egyesület főiskoláján az ókeresztény és bizánci művészettörténet és vallás­történet megbízott előadója volt. Mun­kásságát „A Magyar Köz­tár­sasági Érdemrend Kiskeresztjé"-vel tün­­tették ki.