„A diagnózisom: krónikus szociális fóbiám van – vagyis félek az emberekkel való kapcsolattartástól. Én, aki húsz éve azzal foglalkozom, hogy szórakoztassak; én, aki húsz éve lépek fel újra és újra a »színpadon«, legyen az televízió, rádió, élő vagy felvett műsor; én, akit kifelé extrovertáltnak és társaságkedvelőnek látnak – rettegek a társas helyzetektől. Vagyis lényegében félek. Vagy féltem. Hogy hogyan jöttem rá minderre, és hogyan kezeltük a helyzetet, arról majd mesélek, mert bőven van miről beszélni.”

A népszerű újságíró és színész, Roger de Gràcia most először tárja fel depresszióját, amelynek első tünetei már a tizedik születésnapján jelentkeztek.
Megrendítő könyv ez, tele humorral és öniróniával: fájdalommal teli vallomás, ugyanakkor reménykiáltás mindazokért, akik csendben szenvednek, titokban élik meg küzdelmeiket.

Recenzió – 2025.10.28  PESTI MŰSOR, 65. oldal - Forbat Claudia:

Roger de Gràcia: Mondd ki, hogy őrült vagyok!

(Semmelweis Kiadó)

Vannak pillanatok, amikor elhallgatunk, mert félünk kimondani, mi zajlik bennünk. Roger de Gràcia könyve arról szól, mi történik, ha mégis megtesszük. Őszinte, bátor és felszabadító vallomás arról, hogy a kimondott szó néha életet menthet. Az ünnepek közeledtével ez a történet különösen időszerű, mert emlékeztet arra, hogy a legnagyobb ajándék néha az, ha megértjük önmagunkat, és el merjük mondani, amit eddig csak magunkban hordtunk.
Van bátorságunk kimondani, hogy néha összetörünk?
Roger de Gràcia katalán újságíró, műsorvezető és író igenis kimondta. És pontosan ebben rejlik könyvének ereje. A Mondd ki, hogy őrült vagyok! nem receptet ad, nem gyorstalpaló önsegítő kötet, hanem egy őszinte, önironikus vallomás arról, milyen embernek maradni akkor is, amikor minden szétesni látszik.

A szerző saját tapasztalataiból építkezik. Szorongásról, kiégésről, depresszióról ír, mégsem komoran, hanem életigenlő humorral. Tudja, hogy a fájdalom része az életnek, de azt is, hogy a kimondott szó gyógyít. A hallgatás falait dönti le, miközben újra és újra megmutatja, hogy a sebezhetőség nem gyengeség, hanem emberi erő.

A kötet lapjain a modern ember minden dilemmája ott van. Hogyan lehetünk önazonosak a teljesítménykényszer világában, mit kezdjünk a magányunkkal, és miként találjunk vissza önmagunkhoz, ha elveszítjük a kapaszkodóinkat. Gràcia válasza egyszerű: először is merjük kimondani, hogy baj van.

„Azt hittem, ha elhallgatok, erősebb leszek. De csak akkor lettem szabad, amikor kimondtam: segítségre van szükségem.” írja a könyv egyik legőszintébb pillanatában. Ez a mondat lett sok olvasó számára az újrakezdés mondata.

A Mondd ki, hogy őrült vagyok! a humor és a mélység ritka egyensúlyát teremti meg. Intelligensen, de nem távolságtartóan szól az olvasóhoz, őszintén, de sosem önsajnálóan. A történetek között fel-felbukkanó önirónia és melegség segít abban, hogy ne csak a szerzőt, hanem önmagunkat is jobban megértsük.

Ez a könyv azoknak szól, akik megtanulták, hogy az élet nem mindig fegyelmezett és szimmetrikus, és hogy a gyógyulás nem látványos, hanem csendes folyamat. És azoknak is, akik most tanulják, hogy a segítségkérés bátorság, nem szégyen.

Karácsony közeledtével ez a kötet különösen aktuális. Nem harsány, nem ünnepi giccs, hanem igazi, emberi ajándék: csendes, őszinte és felemelő.
Olyan könyv, amit az ember nem egyszer olvas el, hanem visszatér hozzá, amikor újra szüksége van rá.

Mert kimondani néha a legnehezebb, de mindig ez az első lépés ahhoz, hogy újra önmagunk lehessünk.