Orvosi munkánk alapelve, amit eskünk óta követnünk kell, hogy tudományos alapon igyekezzünk a betegeinken segíteni, mindig mérlegelve a hippokratészi „primum non nocere” – elsősorban ne árts! – elvet. A modern orvostudomány hatalmas eredménye, hogy a betegségek jelentős többségében gyógyszeres kezelés áll rendelkezésünkre, melyekkel segíteni tudunk betegeinken, meggyógyíthatjuk őket, vagy legalább csökkenthetjük a tüneteket, javíthatjuk az életminőségüket, növelhetjük a várható élettartamot. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy azoknak a gyógyszereknek, melyeknek hatásuk van, sajnos nem kívánatos hatásaikra is számítanunk kell. A folytonos mérlegelés, az előny-kockázat megbecsülése mindennapi munkánk része. A gyógyszerek számának robbanásszerű növekedése, az ismeretek bővülése mind a hatások, mind a mellékhatások, a gyógyszer interakciók tekintetében, ezt a mérlegelést gyakran megnehezítik. Rendkívül fontos a betegekkel foglalkozó szakemberek számára a nemkívánatos gyógyszerreakciók elméletének megértése, azok felismerése, a biztonságos gyógyszerhasználat gyakorlatának elsajátítása, ezzel a betegbiztonság jelentős növelése. Ebben nyújt segítséget a kezükben tartott értékes és hiánypótló munka, melyben kiváló szakemberek segítenek eligazodni az adverz gyógyszerreakciók elméletében és gyakorlatában.