A Semmelweis Kiadónál megjelent mûve: A festészet tanítása

1936. január 19-én születtem Sajóládon. Az általános iskola elvégzése után a Török Pál utcai Mûvészeti Gimnáziumban érettségiztem, majd 1961-ben végeztem a Képzõmûvészeti Fõiskolán. Ez volt a tanulás ideje. Utána elkezdtem önálló mûvészeti tevékenységemet. 1966-ban, harmincévesen rátaláltam a festõ-jógára - ez volt legfontosabb felismerésem. Ennek lényege az állandó szellemi centrumok megtalálása, ami mindenkor, minden idõben a mûvészet lényege és alapja volt, és az ma is, szemben a kétszáz éve tapasztalható egyre gyorsabb felbomlással és széteséssel.
1990 és 2005 között a Képzõmûvészeti Egyetemen tanítottam. Amikor erre felkértek, elgondolkoztam, hogyan is tudok öt év alatt minden, a mûvészethez elengedhetetlen ismeretet megtanítani. Tíz félévre osztottam az idõt, így a tíz leglényegesebb dologra kellett koncentrálnom. Amikor 1995-ben, elsõ ízben diplomáztak növendékeim, leírtam nekik mindazt, amit tanítottam, hogy az elkövetkezõ idõkben, mûvészi válságuk idején legyen mire támaszkodniuk. Ez volt az alapja a most megjelenõ könyvnek.
Mindez tizenöt évi tanítás és egy, a mûvészetnek teljesen elkötelezett élet tapasztalata. Ebben a könyvben szóba kerül minden, ami a mûvészetben fontos - semmi sem marad ki. Festõnövendékeknek, érett festõknek, a mûvészet szerelmeseinek, mûvészettörténészeknek, filozófusoknak - mindenkinek, akit a mûvészet megérint, fontos lehet ez a szembenézés.
Az ember szorosan összenõtt a mûvészettel. Ha a mûvészet elpusztul, elpusztul az ember is. Ma, a médiaterror, a sikeres agymosás idején a simára csiszolt agyak generációja nõ fel, akiket a mûvészet cseppet sem érdekel. A mûvészet megmenekülésének vagy vesztének utolsó pillanatait éljük.

Molnár Sándor: A festészet tanítása