De milyen lehet az, amikor valaki önmaga köré épít különféle szokásokból valamiféle börtönt, ha önmaga zsarnokává válik? Anikó könyve ezt tárja elénk meglepő őszinteséggel, részletesen, természetes stílusban. A kényszeresség mélységeit ismerhetjük meg a könyvből, és ez talán segít, hogy magunkon, vagy a környezetünkben lévőkön felismerjük a kényszeres cselekedeteket, gondolatokat, és így idejében kérhetünk szakszerű segítséget.

Mindenkinek vannak apró-cseprő rigolyái, mindenféle szokásai. Körülményeink, életterünk, életkorunk változásai során észrevétlenül hagyunk el régi, és veszünk fel új szokásokat. Fontos, hogy idejekorán felismerjük ezeket, és ne szalasszuk el a pillanatot, amikor még uralhatjuk gondolatainkat és cselekedeteinket. Amikor még megállíthatjuk a rossz irányba vivő folyamatokat.

Mielőtt még önmagunk börtönőrévé válnánk.

dr. Kis Katalin – a szerző egykori zenetanára

Lévay Anikó 1975-ben született író, újságíró zenetanár, szülei szintén zenetanárok. Már gyerekkorában eltért kortársaitól, de pszichés tünetei csak kamaszkorában jelentkeztek. A diagnózisok felállítása után, gyógyszerek és kórházi kezelések ellenére tünetei súlyosbodtak. Naplóm a pszichiátriáig című könyvében ezt a folyamatot dolgozta fel. 

Ebben a művében sorra veszi saját kényszerbetegsége tüneteit, mindezeket példákkal is illusztrálja, bemutatva miként próbálja uralni gondolatait és önmaga korlátaival élni. Kényszerbeteg történetei időnként humoros helyzeteket produkálnak, míg máskor a mély belső szorongásig is képesek a saját félelmei által kialakított börtönébe zárni.