Knoll József (Kassa, 1925, május 30.) Állami (1985) és Széchenyi-díjas (2003) orvos, farmakológus, egyetemi tanár. A Magyar Tudományos Akadémiának 1970 óta levelezõ, 1979 óta rendes tagja. 1949 óta dolgozik a Semmelweis Egyetem Gyógyszertani (ma Farma­kológiai és Farmakoterápiás) Intézetében, melynek 1962-tõl 1992-ig tanszékvezetõje volt, jelenleg profes­sor eme­ritus. Az 1962-ben megalakult Magyar Far­makológiai Társaság alapító tagja, 1967-ig fõtitkára, majd 1982-ig a társaság elnöke volt, 1982-ben örökös tiszteletbeli elnökké választották. A Nemzetközi Farmakológiai Társaság vezetõ testületének 1981-tõl 1984-ig tagja, 1987-ig elsõ elnökhelyettese volt. 1974-ben a német Leopoldina Akadémia (ma Német Tudományos Akadémia), 1990-ben a Royal Society of Medicine, 1995-ben pedig a Lengyel Tudományos és Mûvészeti Akadémia választotta tagjai sorába. 1984-ben a Magdeburgi Orvosi Akadémia, 1989-ben a Bolognai Egyetem díszdoktora lett. A Cseh, az Olasz, a Lengyel és a Bolgár Farmakológiai Társaság, valamint az Osztrák Parkinson Társaság tiszteletbeli tagja. Fõ kutatási területe a neuropszichofarmakológia, a gyógyszerkutatás. Legjelentõsebb elméleti kutatási eredménye az emberi agykéreg társadalomteremtõ hajtóerõi mechanizmusának feltárása alapján új elmélet kidolgozása, melyet az „Agy és tudata" címû monográfiában (angolul: Springer, 2005; magyarul: Akadé­miai Kiadó, 2006) fejtett ki. Ennek az elméletnek népszerû megfogalmazása ez a könyv. Nevéhez fûzõdik az elmúlt 50 év hazai gyógyszerkutatásának legjelentõsebb gyakorlati eredménye, a deprenil/selegiline (Jumex), elméletének kidolgozásában kulcsszerepet játszó vegyület. Az elsõ
szelektív MAO-B bénítóként vált világhírûvé szert a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór és a depresszió kezelésére használ­ják, s az egyetlen magyar vegyület, melyet az egész világon (62 országban), az USA-ban is törzs­köny­veztek.