Krompecher Ödön (1870–1926) a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen végzett tanulmányai után az egyetem II. Sz. Kórbonctani Intézetében kapott állást, amelynek két évtizeddel később, 1913-ban vezetője lett. Első, a sejtosztódásról szóló tanulmányát 1893-ban a Magyar Tudományos Akadémián mutatta be. A párizsi Pasteur Intézetben töltött tanulmányút után 1903-ban publikálta főművét, amelynek címe Der Basalzellenkrebs (A basalsejtes rák) volt; ez Krompecher-daganatként vonult be a későbbi nemzetközi szakirodalomba. 1902-től az egyetemen tanított, 1915-ben az MTA levelező tagja lett; 1926-ban megkapta az akadémiai nagyjutalmat.