A tudomány fejlődése lehetőséget adott arra, hogy a Turner-szindróma szerteágazó problémáinak terhét magán viselő beteg és családja sikeres harcot folytasson a hátrányos helyzet leküzdéséért. Tény, hogy a betegség maga nem gyógyítható, de a legfontosabb problémák orvosolhatók, és ezzel biztosítható a beteg kiegyensúlyozott, sikeres élete.
Ma már nem elég a Turner-szindrómát felismerni. A diagnózist felállító, illetve a gondozó orvos olyan koordináló szerepet is kell vállaljon, mely egyrészt a szükséges specialistákkal, másrészt a szülőkkel és a gyermekkel való együttműködést jelenti, ezen túl pontosan ismernie kell a Turner-szindrómás beteg valamennyi problémáját.
Nagy felelősség terheli a gondozó orvost, hiszen az ő közreműködésének eredményeként javul a beteg életminősége. Nem elég csupán a kezeléseket biztosítania, hanem olyan folyamatos információkkal kell segítse a szülőket és a beteget, amelyekkel elkerülhetők a pszichoszociális problémák, s a felnőtté váló gyermek életminősége az egészségesekéhez hasonló lesz.
Két évtizedes gondozói munkám tapasztalatainak átadásával szeretnék mindehhez hozzájárulni.