CÍM HÁRMASSÁGA egyben szoros összefüggést is jelez.
A hit nem nélkülözheti a tudományt, ami nem hogy nem
áll ellentétben vele, sokkal inkább megerősíti azt. A tudomány
nem csak kihívás, de kötelez a hitbe való beépülésre és fokozza
az istenhit racionalitását. Gyógyítani lehet ugyan hit nélkül,
de annak akkor is feltétele az emberszeretet. Márpedig Isten
szeretet, így aki ezt gyakorolja, közel kerülhet a Teremtőhöz.
KERESZTÉNY MIVOLTUNKNAK kell nyilvánulni hivatásunk minden területén, így pl. az orvos-beteg viszonyban, a felvilágosításban, a kezelés megválasztásában, ezért kötöm össze a vallási és erkölcsi kérdéseket az orvosokra vonatkozó viselkedési kultúrával
és betegellátással.
KIKHEZ SZÓL A KÖNYV? A gondolkodó, a tudományon túli, az élet kérdéseivel foglalkozó orvos munkájához nem csak a természettudományi ismeretek tartoznak. Emberekkel van
dolgunk nap mint nap, így hát minden hivatását komolyan vevő orvost többé-kevésbé érinti a hitbeli és filozófikus életszemlélet, ami befolyásolja gondolkodásunkat, cselekedeteinket. Keresztény életünk megköveteli a folytonos önnevelést, a tudatos jellemés magatartás-formálást, alázatot, s nem utolsó sorban a lelkiismeret ébrentartását.
ECKHARDT SÁNDOR (1927–2016) onkológus professzor többször mondta KERÉNYI LAJOSnak, a betegeket látogató piarista szerzetesnek: „Jöjj csak! Mélyen összetartozik a mi munkánk. Kiegészítjük egymást”. Igen. Az orvos a testet, az Isten szolgája a lelket gyógyítja.
Ebben a szellemiségben ajánlom a könyvet nem csak keresztény elkötelezettségű, de minden orvosnak!

(Gaál Csaba)