Amióta a csoportterápiát "feltalálták" az 1940-es években, számos átalakuláson ment át. A sokféleség napjainkban olyannyira szembetűnő, hogy bölcsebb csoportterápiákról beszélni. Számtalan csoportforma létezik, a táplálkozási zavarban szenvedőknek, a daganatos betegeknek, a szexuális erőszak áldozatainak, AIDS-betegeknek, dementált időseknek, kényszer- és pánikbetegeknek, krónikus szkizofréneknek, alkoholistáknak; leszerelt katonáknak, különféle családtípusoknak (mint a válás vagy haláleset miatti csonka vagy a pszichotikus családtaggal bíró család) vagy a különféle krónikus testi betegségekben szenvedőknek. A keret is változhat: krónikus pszichotikus betegek egy kopár kórteremben vagy az elegáns magánrendelőbe járó neurotikusok. A technikai stílus pedig zavarba ejtően eltérő: Gestalt, rövid dinamikus, támogató-expresszív, analitikus, kognitív-viselkedéses, pszichoedukációs, dinamikus-interakciós, pszichodráma. Ezek mind, s ezeken kívül még sok más - csoportterápia. A csoportterápiák családját tovább bővítik a "távoli rokonok": a képzési célú (vagy folyamat-) csoportok, a számtalan önsegítő (vagy kölcsönösen segítő) csoport, mint amilyen a Névtelen Alkoholisták (és sok más "tizenkétlépéses", azaz rehabilitációs célú csoport), az Incesztust Átélők, az Anonim Szexfüggők, a Meggyilkolt Gyerekek Szülei, az Anonim Nagyevők vagy a szkizofrén betegeket tömörítő önsegélyező csoportok. Noha ezek jórésze voltaképpen nem terápiás formáció, nagyon gyakran van ilyen hatásuk, eltüntetve a személyes fejlődés, a professzionális segítés, az oktatás és a terápia közti halvány határvonalakat.