Hatékony segítés – ezt kutatjuk, mint a bölcsek kövét, mióta csak létezik pszichoterápia. Miben nyújt újat ehhez ez a könyv?

Először is kiemeli azt a köznapi tapasztalatot – amit számos tudományos felmérés is támogat –, hogy ebben a szakmában nem annyira az akadémiai képzettség a fontos, hanem a kapcsolatteremtő és a kommunikációs készségek, valamint a hiteles személyiség. Nem véletlenül volt már az 1970-es években Rogers véleménye az, hogy nem annyira a pszichoterapeuta titulus megszerzésére, hanem inkább a mások segítésére alkalmasak megtalálására kellene tenni a hangsúlyt.

A kiképzés irányának ezt a módosulását a szerzők az egyes fejezetekbe illesztett, száznál több gyakorlattal valósítják meg. Mondhatjuk, ezek a gyakorlatok teszik rendkívül használhatóvá ezt a könyvet. Aki komolyan elvégzi, jelentős pluszt kap a munkájához.

A második újdonság jelszava: új évszázad – új irány! Bárki, aki ismerős a szakmánkban, beláthatja: a hagyományos (múlt századi) pszichoterápiának csaknem teljesen leáldozott. A hazai viszonyokra gondolva: ki tudja ma megfizetni a rendszeres, hónapokig, de inkább évekig tartó, heti 2x50 perces üléseket? A korábbi tudásra alapozva új szemléletet kell meghonosítani. Ezt a változást már a nevezéktanával is proponálja ez a könyv. Pszichoterápia helyett tanácsadás vagy támogatás; terapeuta helyett segítő; ülés helyett pedig inkább találkozás, beszélgetés. Mindezt a legszélesebb körben képzelik el a szerzők: a segítés helye ritkábban a rendelő; helyette van iskolai, továbbtanulási, munkahelyi, álláskeresési stb. szolgáltatás.

Mindezekhez még egy nagyon fontos váltás járul: a figyelmünk forduljon a multikulturalitás felé. A 21. századot uralni fogja a klímaváltozás, és legfőbb következménye, az újkori népvándorlás. Amerikában az etnikai keveredés már a jelen, és biztosak lehetünk abban, 20-30 év múlva ide is elér, akár tetszik, akár nem.